Kezdő írónak vallom magam. 
Nem könnyű dolog egy kezdő írónak összeállítani a kézikönyvtárát. Természetes, hogy a ”mini könyvtár” alapvető elemei az Akadémiai helyesírási szótár, az Idegen szavak és kifejezések szótára és egyéb, ezekhez hasonló kézikönyvek. A kezdő író könyvespolca egyre több szépirodalmi művel is bővül. (Még akkor is, ha azokat a könyvtárból veszi ki, és csak időlegesen kapnak helyet a polcán.)
Az alábbi, általam olvasott és javasolt könyvek az írás mesterségéről szólnak, az írók életének sajátosságairól és a kreativitás fejlesztéséről.
Mario Vargas Llosa: Levelek egy ifjú regényíróhoz. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1999.
Egy kolléganőm hívta fel a figyelmemet a perui író, aki 2010-ben kapott irodalmi Nobel-díjat, könyvére. A könyv levelek gyűjteménye, amelyekben kezdő íróknak szóló tanácsok találhatóak. Érdemes kijegyzetelni azokat a műveket, amelyeket elolvasásra javasol a szerző. Ilyen például: Flaubert levelezése Louise Colet-val, Flaubert Bovaryné, William S. Burroughs: Junkie.
Márai Sándor: Bölcsességek januártól decemberig. Budapest, Helikon Kiadó, 2004.
Ez a könyv mindig ott van az ágyam mellett. Jó érzéssel tölt el, hogy akármikor belelapozhatok. És bármikor is teszem ezt, mindig találok benne valamit, ami nekem szól. Kezdő íróknak különösen ajánlom az ”Ars Poetica” című részt. Mostanság Márainak ez a gondolata a kedvencem. Különösen illik “A körte illata” regény készüléséhez.
“A kölcsön
Mert nem csak te írod a könyvet; ugyanakkor a könyv is ír téged. Örök kölcsön ez, ne feledd el“ (226. oldal)
Gárdonyi Géza Titkosnaplója, amelyben a „Mesterkönyv” is található, az író titkosírásáról és írói fogásairól, eszközeiről, írással kapcsolatos ajánlásairól szólnak. A mű megtalálható teljes szöveggel (!) a Magyar Elektronikus Könyvtárban: http://mek.oszk.hu/07000/07048/
Gárdonyi sok szép gondolata közül az egyik legszebb:
„Csak olyan történetet írj, amelynek a hősét érzed. Szereted, vagy hogy valaki más szereti, vagy hogy ő szeret valakit. Az olyan figurát, akit nem aranyoz be semmiféle szeretet, csak szemléljük. Mihelyt azonban van valakije, vagy ő valakije valakinek, nekünk is valakink.”
Stephen King: Az írásról. Budapest, Európa Könyvkiadó Kft., 2005.
Stephen King életéről szóló könyvet még akkor is érdemes elolvasni, ha esetleg a művei valakit nem fogtak meg. Sokat lehet tanulni belőle!
John Braine: Hogyan írjunk regényt? Budapest, Európa Könyvkiadó, 1987.
Az írás kezdetén, legelőször ez a könyv került a kezembe. Egyszerű, praktikus tanácsok vannak benne, amelyeket egy kezdő író könnyen be tud fogadni. Később természetesen a könyvben ajánlott, és esetleg kipróbált “rutinoktól” elszárnyal az ember. Mindenesetre sok hasznos tanácsot olvashatunk benne.
Kulia Cameron: A művész útja. Budapest, Édesvíz Kiadó, 2004.
Egy könyv a kreativitás kibontakoztatásáért. Segít, ha mélyponton vagyunk és az alkotó energián meggyöngült. A könyvben bemutatott 12 hetes program alatt újra felfedezhetjük önmagunkat, kreativitásunkat. Igaz, némi akaraterő is kell a program véghez viteléhez, de úgy gondolom, megéri!
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek? Budapest, Geopen Kiadó, 2012.
A japán író memoárja a nagyrészt a maratonokra való felkészülésről szól, de érdekesen ötvözi könyvében a futással kapcsolatos élményeit és az írói mesterség bemutatását. Sőt “Hogyan írjunk regényt? A módszerek a minennapos reggeli futásban rejlenek” c. fejezetben bőven ír az írásról. Szerinte a legfontosabb dolgok , amire egy regényírónak szüksége van: a tehetség, az összpontosítás, a kitartás és az állóképesség. Felveti azt is, hogy a regényírás tulajdonképpen fizikai munka. (Míg maga a szövegírás szellemi tevékenység, de egy regény létrehozása már fizikai munka.) Állítása szerint pedig a regényírásról legtöbbet futás közben tudott meg.
Mezey László Miklós: Vissza. Budapest, Kráter Műhely Egyesület, 2012.
A szerző novelláskötetének első oldalait szenteli az írás mesterségéről szóló gondolatainak, amely eszmefuttatásnak “Íróként látni” címet adta. Ha az a kérdésünk, mit nevezünk írói látásnak és annak milyen módjai vannak, akkor a választ itt megtaláljuk.
“Az írói látás alfája és ómegája nem más, mnt az, hogy képes legyek az emberben meglátni a történetet és a történetben az embert.” (p.15)
Alexander Steel (szerk.): Kezdő írók kézikönyve. 2010.
Még nem olvastam ezt a könyvet, de nem szerettem volna kihagyni a ‘”mini könyvtáram”-ból, hátha itt lel rá egy kezdő tollforgató. Igyekszem hamarosan beszerezni. Ha valaki olvasta és van véleménye róla, szívesen fogadom.
Kommentek